Helénát akkor találtuk meg, amikor már teljesen tanácstalanok és tehetetlenek voltunk, ugyanis a 2 tacskónk egyszerre szenvedett szeparációs szorongásban egy költözés után és állandó falka harcok folytak a vezető pozícióért. Helénával való első találkozásunk után a pokol legmélyebb bugyraiból láttuk meg a fényt, ahol elmondta hogy a kutyáknak semmi bajuk nincs, de szívesen megmutatja mit csinálunk rosszul. Pár napon belül drasztikus javulást értünk el és nagyjából még 3 találkozó volt szükséges ahhoz, hogy minden problémát kiküszöböljünk. A kisebb fajtajellemzőkből fakadó problémákon túl, teljesen tünetmentesek lettünk (Joci) Mikor Helént ajánlották, már egy ideje gondolkoztam, hogy szükségünk lenne külső segítségre, de nehezen szántam rá magam. Sokszor mikor Őt ajánlom, látom másokon, hogy ez nagyon nehéz. Nehéz vele szembesülni, hogy az ember valamit nem csinál jól. Márpedig ha egy kutya nem viselkedik jól, azt a Gazdinál kell orvosolni. Az első találkozástól féltem. Idejön egy vadidegen és megmondja, hogyan viselkedjek ezentúl, és elmondja mit csinálok rosszul. Ez így is történt: megérkezett, de olyan szimpatikus és kedves volt, hogy a félelmem első része elpárolgott. A kutyáim azonnal szót fogadtak neki, és tették amit mond. Leesett az állunk. És igen elmondta, hogy ezentúl hogyan bánjak a Tacsikkal, de cseppet sem volt bántó, pedig igazából majdnem mindent rosszul csináltunk. Ismételtünk és gyakoroltunk, nem kapkodott, türelmesen segített. Amikor az első találkozás után magunkra maradtunk, őszintén mondom, hogy fárasztó időszak következett. Minden lépésüket és a magunkét figyelni kellett, a régi berögzült szokásoktól meg kellett válni. De igazából napról-napra olyan volt mintha csoda történt volna. Istennek hét nap kellett, hogy megteremtse a világot, Helén oktatása alapján nekünk négy nap kellett, hogy a kutyák jól viselkedjenek. Azóta találkoztunk többször: megmutatta hogyan sétáljunk jól, hogy hogyan utazzunk autóban. Újabb költözés és újabb szorongásos őrületben is mellettünk volt, és segített, hogy pár nap alatt újra a régiek legyünk. A legközelebbi találkozónk pedig majd akkor lesz, ha egyszer gyarapodik a családunk és segítség kell összeszokni. Mert már most tudom, hogy anélkül hogy baj lenne a kutyákkal, egyszerűen csak szeretném, ha segítené ezt az időszakot is, hogy minden jó legyen. Helén azt mondta nekem egyszer, és most idézek: „Ha ezeket a dolgokat nem csinálod jól, a kutyáid sosem lesznek boldogok". Mindennél jobban szeretem őket a világon, így tettem, amit Helén mondott, és most mindenki boldog (Marina) „Kedves Helén! Köszönjük, hogy megtanítottad a Gazdiknak hogy kell velünk bánni, és okosan szeretni. Mielőtt jöttél hozzánk, akkor is voltak „jó dolgok" mint például az ágyban alvás, kanapéra ugrálás, de nagyon nyugtalan volt az élet. Sokat aggódtunk, hogy Gazdiék hol vannak, sírtunk és ugattunk. Mióta tudjuk mi a rend, azóta jól telnek a napok. Köszönjük, hogy megtanítottad a keresős játékot, nagyon szeretjük és nagyon köszönjük hogy végre nyers husit ehetünk. Főve sem volt rossz, de így mennyei.” - (Vacak és Panni)

Nem olvastunk utána, nem kérdeztünk utána, csak magunkhoz vettük őt picinek. Szerelem volt első látásra. Csupa ránc és puhaság. Nem kellett sok idő, kimutatta az igazi jellemét. A fajta minden negatív tulajdonságával fel volt ruházva. Makacs volt, akaratos volt, birtokló volt, domináns volt......Egy igazi shar pei volt. Sajnos sokáig vártunk, a helyzet elhatalmasodott, tönkre téve ezzel a mindennapjainkat, kizárva mindannyiunkat a futtatók közösségéből. Maradt nekünk a magányos séta, a zárt futtató, a szorosan rövidre vett póráz, és a sok – sok átveszekedett este, kutyával és férjjel egyaránt. Megoldást kutatva jutottunk el Helénhez. Az utolsó mentsvárunk volt. Bíztunk benne ismeretlenül is, hiszen nem volt más lehetőségünk! Majd eljött hozzánk, és beváltott minden olyan reményt, amit hozzá fűztünk! Az a sok törődés, odafigyelés, áldozatos munka, és a rengeteg ránk szánt idő meghozta a várva-várt sikereket! Mára közösségben sétálunk, egyensúlyban élünk, értjük a kutyánkat, ezáltal képesek vagyunk fenntartani azt  a kiegyensúlyozott jellemet, amit idő közben kovácsolt nekünk Helén! Minden nap, mikor ránézünk a kutyánk  arcára és boldognak látjuk, hálát adunk Helén tudásáért és törődéséért! - (Csilla, Ádám és Dió)

Helén segítségére először az 1 éves beagleünknél szorultunk. Leia minden nap bepisilt, sokszor rágott meg bútorokat, és a séták során is kezelhetetlen volt. Hiába olvastunk el kutyaneveléssel foglalkozó könyveket, hiába néztünk videókat, semmi sem úgy történt, ahogy az a "nagykönyvben" meg volt írva. Első találkozásunk után már aznap este elkezdtük alkalmazni Heléna tanácsait, és 2 hónap alatt egy nyugodt, pisi mentes kutyát kaptunk. Pár év múlva úgy éreztük, hogy jó lenne egy társ Leia mellé. Ekkor hoztuk el Lokit egy menhelyről. Gyorsan megszerették egymást, viszont szembesülnünk kellett azzal, hogy egy új családtag mennyire meg tudja borítani a falkasorrendet. Loki vonyított, amikor nem voltunk otthon, és majdnem minden kutyára morgott, harapott. Nem volt kérdés hogy kit hívjunk fel. Nem tudtuk hol csúszott meg a nevelésünk, mindent úgy csináltunk, ahogy tanultuk (legalábbis így gondoltuk). Gyorsan kiderült, hogy milyen apróságokon tud múlni egy kutya kiegyensúlyozottsága. Ismét kaptunk tanácsokat és feladatokat, amit gyakorolni kell velük. Loki viselkedése nagyon gyorsan pozitív változásokon ment át pár hét alatt. Minden nap tanulunk, sétálunk és játszunk velük, hihetetlen hogy a kanapé kutyákból milyen jó kutyákat neveltünk Helén közreműködésével. Ezúton is köszönjük a sok segítséget, és hogy bármikor számíthatunk rád, ha elakadunk valamiben. - (Zsolt, Leia és Loki)

Egy süket kutyus befogadása után ajánlás útján találtam Helénre, és neki köszönhetem, hogy a kis kedvencem szabadon rohangálhat, nem egy pórázon kell leélnie az életét. Tiszta szívvel ajánlom őt. - (Gyöngyvér és Szekszi)

A korábbi rongálások, ami miatt felkerestelek, az oktatás első alkalmától megszűntek. A szabályokat, tanácsokat betartottuk, a séták kellemessé váltak, újabb "borzalom" már nem várt minket. Zsömi nagyon sokat változott, nagyon büszkék vagyunk rá. - (Melinda és Zsömi)

Tiszta szívből ajánljuk Helént, aki a kutyázás minden területén maximálisan a segítségünkre van a mai napig. Többre vágytunk, mint amit egy kutyaiskola nyújt…mivel ott nem találtuk meg a választ különböző viselkedési problémákra, fegyelmezésre, ezért elkezdtünk keresni ebben jártas szakembereket. Végül Edi kutyánk tenyésztője ajánlotta Helént, amiért a mai napig hálásak vagyunk neki.  Helén segítségével elkezdtük átvenni az irányítás szerepét, a vezetői pozíciót. Ha menet közben bármilyen problémával szembesültünk, Helén válasza azonnal segített továbblendülni! MERT MŰKÖDÖTT! Ha a kutyák etetésével, viselkedési problémáikkal, fegyelmezésükkel, játék, koncentráció, vezetői pozíció (falkasorrend) problémáid vannak, bátran keresd Őt, nálunk csodát tett!  Egy kutyával kezdtünk, ma már négyen vagyunk, napi szinten dolgozunk, kovácsoljuk a falkát, ha kell birkákat terelünk, canicrossozunk, fegyelmet tanulunk, játszunk és szeretünk, de nem mindegy, hogy ezt hogyan tesszük! Köszönjük Helén! - (Judit, Laci & Rose, Sid, Edi és Maxi)

Szeretettel ajánlom mindenkinek Tósoki Heléna kutyapszichológust. Gianni nevű kutyusunkra rá sem lehet ismerni amióta Helén nálunk járt. Fantasztikus ember, csodákat tesz a kis négylábú kedvenceinkkel. - (Andrea és Gianni)

Nagyon örülök, hogy megismerhettem Helént, sokat segített a családunknak gyermekünk születése után, amikor problémák léptek fel az addig egyedüli kedvencünk, a kutyánk viselkedésében. Azóta is hozzá fordulunk, ha tanácsra van szükségünk. Még soha nem találkoztam senkivel, aki így beszéli a kutyák nyelvét, érti a gondolataikat, ismeri az érzéseiket. Köszönjük a sok segítséget! - (Anett és Mini)

Helén megváltoztatta az életünket, és ezért örökre hálásak leszünk neki. Molly mentett kutya, hatalmas önbizalomhiánnyal került hozzánk, és mivel mi ezt rosszul kezeltük, családunk legdominánsabb tagjává vált. Helén következetes és agresszió mentes tippjeivel megtanított minket arra, hogyan legyünk egyben jó vezetője és társa a kutyánknak. Molly végre boldog, ahogy mi is. - (Timi és Molly)

Helén segített megoldani Pierre kutyám összes viselkedési problemáját. Kezdve attól, hogy ki a főnök, ki engedelmeskedik kinek, egészen odáig, hogy mára a kisfiam nyúzza, tolja, vonja es egy pillanatra se jön már belőlem az az aggódó rossz érzés, ami korábban gyötört, hogy a kutyám támadni fog vagy ugatni, morogni. A kiskutyám egy mentett, 5 éves, ivartalanított kan. Neki is, de főleg nekem nagyon sokat kellett dolgoznunk azért, hogy minden a helyére kerüljön, de szerencsére rátaláltam Helénre, aki megmutatta, vagy volt, hogy rávezetett, arra hogy mikor milyen magatartás a helyes. - (Kata és Pierre)

Az ember sokszor azt hiszi, mindent tud a kutyájáról. Nos, ez tévedés. 11 évesen kaptam az első kutyusomat. Onnantól kezdve mindig családunk tagja volt egy kutyagyerek is. 40 év 5 Kutyabarát. Mindegyik más, mindegyik egy egyéniség. 1 kivételével mentett állataink voltak. Ez nálunk a családban törvényszerű volt. Azonban az 5. barát felülmúlt minden „várakozásunkat". Sok szomorúság érte valószínűleg, amire rátaláltunk. Frédi egy drótos Német vizsla. Temetőből mentettük. Szomorú volt, aztán boldog lett, majd ismét szomorú, ahogy mi is azok voltunk. Sokat volt a szüleimmel, akik közben „elmentek", és velük együtt az Ő kutyusuk is Lili. Frédi azt gondolta, hogy itt az ideje, hogy megtörténjen a hatalom átvétel. Sajnos ezt agresszióban fejezte ki. A férjemet nem engedte vissza éjjel az ágyba, morgott. Ahogy az unokára is. Engem meg bevédett. Próbálkoztunk, de nem sok sikerrel. És akkor döntöttünk, hogy segítséget kérünk. HELÉN! Igen sikerrel járt, és jártunk. Nehéz napokat, heteket éltünk át, de Frédi alakult. Ma már Mi alszunk az ágyban, és Frédi a földön mellettünk.  Sokkal kezelhetőbb lett, és így a mi életünk is egyszerűbb lett vele. Tudom ajánlani, nem ciki segítséget kérni. Helén rögtön megértette Frédi „üzenetét", és továbbította felénk. Hálásak vagyunk, mert szerintünk mindegyikünknek szebb lett az élete. - (Gabi, Miklós és Frédi)

Életem egyik legjobb döntése volt, amikor felhívtam Helént és a segítségét kértem. Ő mutatott rá az okra, hogy miért is alakult ki viselkedési probléma a kutyámnál és a tanácsai miatt haladunk nagyon jó úton a boldog, kiegyensúlyozott kutya-gazdi élet felé. Helén mindig nagyon segítőkész és mindig számíthatunk rá email-en, telefonon és személyesen is. Szaktudása vitathatatlan, látszik, hogy összhangban van a kutyákkal és emellett a kutyák gazdáival is remekül szót ért, módszerei pedig nagyon hatásosak. Mindenkinek csak ajánlani tudom Őt! Köszönünk mindent! - (Kinga & Penny)

Három éve hoztunk el egy akkor 6 hónapos kiskutyát (Lizit) a menhelyről, akivel sajnos sok problémánk volt. Nagyon félt mindenhol, nem volt szocializálva, szinte sétálni sem lehetett vele, de látszott, hogy egyébként minden érdekelné, mindenre kíváncsi. Jártunk vele kutyaiskolában, ahol megtanulta az engedelmességet, de sajnos az alapprobléma (fél, bizonytalan) nem oldódott meg.  Ekkor találtunk rá Helénre, aki nem csak engedelmességre tanítja a kutyákat, hanem kutyapszichológiával is foglalkozik, ami véleményem szerint a legfontosabb dolog. Meg kell érteni, hogy milyen dolgok vannak egy kutya viselkedése mögött, és azt kell kezelni. Rengeteg hasznos tanácsot kaptunk Heléntől, pl. hogyan lehetünk valóban mi a falkavezérek, vagy hogyan viselkedjünk bizonyos helyzetekben. Egy példa: Lizi szinte minden kutyától félt, amin mi úgy tudtunk segíteni, hogy simogatással ledomináltuk a másik kutyát, így Lizi tudta, hogy nem kell félnie, mert mi (falkavezérek) kezeljük a helyzetet. Ezt látva Lizi már érdeklődött is a másik kutya iránt. Elsősorban magunkon kell(ett) dolgozni, ami meglátszik Lizin is, hiszen egy kiegyensúlyozott, érdeklődő kutya lett belőle.  Nagyon örülök, hogy rátaláltunk Helénre, és hálásak vagyunk neki a sok tanácsért, mert óriási változást értünk el Lizivel. Ma már bátran visszük őt magunkkal bárhova, mert tudjuk, hogy csak rajtunk múlik, hogy ő jól viselkedjen. - (Ági, Szabi és Lizi)

Helén megmutatta Nekünk, hogy hogyan tartsuk be a hierarchiát és szabályokat a családban. Ezeknek tudatában még nagyobb lett a boldogság és még jobban imádjuk Brutuskát! Mindenkinek tiszta szívből ajánlom nagyszerű szaktudását, ami párosul a hihetetlen állat szeretettel. - (Barbara és Brutus)

Mentett kutyusunknál, Bogyónál, többféle viselkedési problémát tapasztaltunk. Pórázon sétálva támadta a kutyákat, az embereket, így a sétáltatás maga volt a rémálom.  El voltunk keseredve, de ezután megtaláltuk Helént. Iránymutatást adott azzal kapcsolatban, hogyan legyünk mi a dominánsak, hogyan adjunk kutyusunknak biztonságot. Nevelési tanácsokkal, gyakorlatokkal látott el bennünket, valamint kiderült, hogy Bogyó étrendjében is változtatásra van szükség. Sohasem gondoltuk, hogy egy szófogadó, játékos és ragaszkodó fickó válhat belőle.  Helén profi és nagyon korrekt kutya viselkedés szakértő! Bármikor fordulhattam hozzá tanácsért. Bátran és tiszta szívből ajánlom mindenkinek, aki szükségét érzi :-) Köszönjük, Helén! - (Bea, Panna és Bogyó)

Hezsi mentett kutyaként került hozzám tíz hónapos korában és az első, egyben legnagyobb kihívás a szeparációs szorongás kaotikus háborúja volt. Hezsi torokszakadtából üvöltött, pakolt és rombolt, piszkolt mindenhová már akkor is, ha csak tíz percre mentem el. A hagyományos tanácsokat működésképtelennek bizonyultak. Helén első pillantásra pontosan felmérte a kutya pszichés állapotát és nem csak azt mondta meg, mit és hogyan csináljak, hogy a probléma megszűnjön, hanem a lehető legjobban megtanított engem arra is, miként kell egy kutyával kommunikálni. Tanácsai beváltak, azóta rendezett, csendes lakásra megyek haza és ami a legfontosabb, kiegyensúlyozott, boldog kutyára. Az általa javasolt tréning nemcsak ezt a speciális (és nagyon nehéz) problémát oldotta meg, de jól működő kapcsolatot hozott létre köztem és a kutyám között. - (Árnika és Hezsi)

Bonó másfél éve került hozzám, korábbi helyén meglehetősen rossz körülmények között tartották, ezért mind egészségileg, mind lelkileg elég rossz állapotban volt. Mivel Bonó előtt nem volt kutyám, tapasztalatlan gazdiként, leszámítva, hogy az első pillanattól kezdve imádom, elég sok alapvető hibát elkövettem, amik miatt az együttélés nehéz lett és problémás. Ekkor kaptam egy tippet, hogy hívjam fel Helénát és kérjek tőle segítséget. Az első találkozás olyan volt, mint egy CSODA. Helén a „helyzetfelmérés" után, mindent elmagyarázott, elmondta, hogy mit csinálok rosszul, hogyan csináljam helyesen. Rengeteg kérdésem volt, amikre kivétel nélkül választ kaptam. A találkozás után megértettem az összefüggéseket, hogy mi miért van és jobban megismertem a kutyámat, ami érezhetően nagyobb összhangot eredményezett a kapcsolatunkban és azóta egy kiegyensúlyozott harmonikus kutya-gazdi kapcsolatban tesszük boldogabbá egymás mindennapjait. - (Dóri és Bonó)

Néhány évvel ezelőtt háztartásom teljes jogú tagjává vált egy illatosúti – reménytelen sorsú, K73-as krétás számmal jelzett – fekete jószág, Bangómargit. Annyira egymáshoz nőttünk 3 év alatt, hogy úgy gondoltam, jó ötlet, ha a borsómegahéja köteléken picit lazítunk, és Bangócskának lesz kutyatársa, akihez szintén kötődhet. Kapóra jött, hogy a Lelenc Egyesület áldozatos munkája révén biztonságos körülmények közé mentettek meg egy szintén fekete, loncsos kis jószágot, Czukrot. Sötét, hideg januári hétvégén mentem ki Bangómargittal az őrbottyáni tanyára, hogy megnézzem, hogy viselkedik a két kutya egymással. Ellenkező neműek lévén, szimpla szaglászás után mindketten nyugodtan szimatolgattak tovább. Egy héten keresztül jártunk ki sétáltatni Bangóval együtt Czukrot. Azután hazahoztam. Ekkor kezdődtek a megpróbáltatásaink. A két kutya ínyfelhúzással, morgással, helyfoglalósdival, ideges viselkedéssel jelezte, hogy köszönik szépen, de nem tartanak igényt egymás társaságára. Én természetesen kétségbeestem, hiszen nem volt opció, hogy miután Czukor is saját gazdis lett, visszakerüljön. Kutyás barátok sztorijaiból bontakozott ki a Helén-legenda. Bárkitől kérdeztem, Helén nevének említésére valami magasabb rendű, áhítatos tónus szakadt ki az ajkakról. Így aztán Helén eljött hozzánk is, hogy segítsen megoldani az akkor rendkívül feszült, idegtépő helyzetet. Mindent alaposan megnézett, és mindent újragondoltatott. Hihetetlen volt látni, hogy az addig acsarkodó jószágaim kezes bárányként lesték Helén minden rezdülését. Jó, elárulom, Helén standardjaihoz képest valószínűleg gyengén mérettetnénk meg mostani állapotunkban, s ennek legfőbb oka, hogy bizonyos viselkedési normarendszert fenntartani is sok energiával jár, amiben egyértelműen magam vagyok a gyenge láncszem. De az tény, hogy azóta működőképes a háztartásunk, a kutyáim sokak szerint szuperjólneveltek (ami nyilván tévképzet, de van, hogy annak látszanak), és mindig hálával gondolok Helénre. Ám ritka alkalmakkor, ha minden kötélszál szétporladt az idegrendszeremben, megfenyegetem a két feketét azzal, hogy hívom Helént. - (Viktória, Bangó és Czukor)

Három évvel ezelőtt a férjemmel közösen menhelyről fogadtunk örökbe egy egyéves keverék lánykutyát. Az anyukája vemhesen került a menhelyre. Az örökbe fogadott kutyánk és négy testvére ott születtek. A kutyánk egy éves koráig a menhelyen és nem családban élt, ezért viselkedési problémák alakultak ki nála. Megijedt a zajoktól, az emberektől, a többi kutyától. Engem elfogadott, nekem szót fogadott, de a férjemtől is félt. Ezt tapasztalva segítséget kértünk a menhely munkatársaitól és ők ajánlották nekünk Tósoki Heléna kutyaszakértőt. Helén az első pillanattól kezdve nagyon sokat segített, megtanította a kutyánkat pórázzal sétálni, autóba beszállni és szakszerű, hasznos tanácsokat adott.. Helén gondos munkájának eredményeként a kutyánk viselkedése megváltozott. Naponta sétálunk vele. Hétvégenként autóval messzebbre is el tudjuk vinni kirándulni. Sétálás közben barátkozik a többi kutyával, az emberektől már nem fél, jól alkalmazkodott mind hozzánk, mind a környezetünkhöz. Ezeket az eredményeket Helén közreműködése nélkül biztosan nem érhettük volna el, és mindösszesen négy alkalommal, egy-egy órás foglakozás keretében értük el mindezt. - (Manyi, Karesz és Lepcsi)

Egy szeparációs szorongással küzdő kiskutya került hozzám váratlanul. Sosem volt kutyám, teljesen el voltam veszve. Helén segítségét kértem, ami a legjobb döntés volt, mindent neki köszönhetek, elmondhatatlanul hálásak vagyunk, amiért rendes gazdit faragott belőlünk és a helyes útra terelt minket, hogy a szorongást kezeljük. - (Dia és Puszedli)

Mikor először kértük Helén segítségét, még velünk volt a 15 éves mentett kutyánk. Fájdalmas pillanatokat éltünk át együtt, amikor segítségével megértettük, hogy el kell őt engednünk. Akkor már velünk volt az első kölyök bostonunk, Helén segítségével megküzdöttünk egy babakutya kamasszá válásának minden nehézségével. Larryből hamar egy szabálykövető, könnyen kezelhető kutya lett, a kötődés is hamar kialakult köztünk. Később úgy alakult, hogy hozzánk került Larry testvére, Ginny.  Helén segítségével formáltuk a falkát, alakítottuk a mindennapi együttélés szabályait. Nagyon sokat köszönhetünk neki az elmúlt másfél évben, és nagy megnyugvás, hogy ma már két kutyával élhetjük a boldog kutyáséletet! - (Larry&Ginny családja)

Marci talált kutyus volt, kb. 3 hónapos korában került hozzánk, úgy hogy se tapasztalatunk nem volt kutyanevelésben, se időnk sajnos. Így el lett kényeztetve jobb híján, és akkor hívtuk Helént, amikor már sehogy nem tudtuk orvosolni a szeparációs szorongását. Addig vagy családtag jött, vagy barátokhoz vittük, vagy szétszedte a lakást. Értsd, ha leszaladtunk a boltba is megbontotta az ajtó melletti díszlécet. Ekkor kb. 1-1,5 éves lehetett. Két alkalommal járt nálunk Helén, és rögtön látszott Marcin a változás. Mármint értette, hogy mik az elvárások, mit nem szabad, szerintem ő hamarabb tanult, mint mi :) Persze kellett egy fél év, és folyamatos gyakorlás, hogy itthon lehessen hagyni. Most már annyit csinál, hogy felborítja a szennyesruha tartót és belefekszik. Úgyhogy nekünk sokat segített! - (Nóri, Nándi és Marci)

Helénát jó szívvel tudjuk ajánlani minden kisebb - nagyobb viselkedésbeli problémával küzdő gazdinak. Évekkel ezelőtt járt először nálunk, nemrég pedig újra tőle kértünk segítséget akaratos és makacs angol bulldogunkhoz. Az általa javasolt módszer következetesen alkalmazva valóban hatásos. Személyes jelenléte nagyon megnyugtató volt és nem csak a kutya, hanem a gazda szempontjából is. Leghasznosabbak számunkra azok az információk voltak, amikor a segítségével a problémás szituációkban sikerült megértenünk a kutya szemszögét.  - (Évi és Roki)

Bodza tavaly áprilisban került hozzánk. Mentett és bántalmazott kutya lévén rengeteg problémája volt a szorongástól kezdve, a sétáltatáson keresztül mások megugatásáig és még sorolhatnám. Helén tavaly augusztusban volt nálunk először, és én másra sem tudtam gondolni, csak arra, hogy egy igazi kutyasuttogóval van dolgunk. Helén kitartó és szeretettel teli munkájának hála Bodza viselkedése rengeteget javult, pórázon már szépen sétál, pedig korábban szinte a karunkat tépte ki. Lett egy módszerünk arra is, hogy ne ugasson minden férfit, akivel a futtatóban vagy az otthonunkban találkozik. És ez csak a két legnagyobb probléma, amin Helénnek köszönhetően túl tudtunk lendülni. Nem utolsó sorban pedig nem csak Bodzának, de nekünk is rengeteget segített, hogy jobb gazdái lehessünk a kiskutyánknak, így mindhármunkból a legjobbat hozta ki ahhoz, hogy családként a lehető legboldogabban élhessünk egymás mellett.  - (Zsóka, Zsolti és Bodza)

A mi történetünk több mint két éves Helénnel. Állandó vágyakozás után 2016-ban örökbe fogadtunk egy kutyát a Noéból. Nem vettünk figyelembe sem energiaszintet, sem méretet, sem alaptermészetet. Szerelem volt, így vitt az érzés. Aztán jöttek a bajok is. Zaya ugyanis egy elég kemény szuka: makacs, akaratos, önfejű. Az előéletéről semmit nem lehetett tudni, mi pedig első kutyás pár vagyunk. Sajnos megtörtént, hogy egy másik szuka rátámadt, amiből verekedés lett. Ezt a helyzetet nem jól kezeltük. A támadás még egyszer megismétlődött ugyanazzal a szukával. A mi helytelen fellépésünk és a két verekedés elindította a lejtőn: nagyobb testű szukákkal fenyegetően kezdett el viselkedni. Ez volt az a pont, ahol tudtuk, segítség kell. Elsősorban nekünk, nem neki. Így lett az életünk része Helén. Az első perctől kezdve zongorázni lehetett a különbséget Zaya viselkedését tekintve, amint elkezdtük a tanácsai nyomán a viselkedését, és a sajátunkat módosítani. Eltelt több mint két év. Helén mindig érdeklődő volt Zaya iránt, nem egy feladat voltunk neki, amit letudott, majd elfelejthetett. Mindmáig aktív része az életünknek, és még mindig tud új dolgokat mondani, hiszen mi is és a kutyánk is változik, adódnak új helyzetek, amikor jól jön egy-két tanács. Nem mellesleg amikor beteg lett, a tünetek alapján hamarabb segített a diagnózisban, mint ahogy az orvosok eljutottak ugyanarra a véleményre. És az étkezési gondjait is Helén segítségével sikerült megoldani. Összességében bárkinek nyugodt szívvel ajánlom Helént és a szakértelmét, mert nagy segítség a kutyáknak és a gazdiknak is egy boldog együttélés megteremtésében!  - (Eszter, Dávid és Zaya)

Bendegúz tavaly került hozzánk, Pankánk mellé mentett kutyusként. Alapvetően egy nagyon jófej és okos kutyusról van szó, viszont energiáinkat érezve hajlamos volt ismeretlen kutyákra támadni pórázon. Helén segítségével megértettük, hogy miért kell apróságokkal is a kutyák számára kifejeznünk, hogy mi vagyunk az alfák és nem kell nekik vigyázni ránk. Bendzsi még nem profi, de haladunk afelé, már óriásiakat bandázunk és ezeket mindenki imádja.  - (Zsuzsa, Zsófi, Panka és Bendegúz)

Helén for President! Mentett kutyushoz kértük Helèn segítségét. Tudja, mi tesz boldoggá egy kutyát. Ebben az a legnehezebb, hogy minden kutyát más tesz boldoggá. Ért a kutyák és az emberek nyelvén. Viselkedési, táplálkozási és egyéb tanácsokat is kaptunk Tőle és mind egytől egyig bevált. Most már végre van alkalmunk egymást is igazán megismerni Linával. Köszönjük, Helén!  - (Timi és Lina)

Helén tényleg belelát a kuytám fejébe! Nagyon sok érdekességet tudtam meg Pacsuról, hogy mit-miért csinál. Mára sokkal jobban értem a viselkedését, hogy mennyire különbözünk annak ellenére, hogy ő családtag nálunk. Helén segítségével remélem, egyre jobb gazdija lehetek! Mindenkinek ajánlom, ha szeretnéd jobban érteni kutyusod!  - (Blanka, Zsolti és Pacsu)

Mi 2014-ben találkoztunk Helénával először, az utolsó utáni pillanatban. Mikor azt hittük, hogy már nincs remény, ránk mosolygott a szerencse a személyében. Travis kutyánk addigra már tönkretett mindent amit lehetett, sok tízezer forint értékben, a közös képviselő és a lakók is kezdtek ránk szállni és már saját magára is veszélyt jelentett pl. a konyhai neon lerágásával. Kutyasulit-, ovit és más trénert is megjártunk kevés sikerrel. Ha együtt volt velünk minden rendben zajlott, de ahogy egyedül maradt jött a rombolás. Mint később megtudtuk szeparációs szorongás volt. 3 alkalommal jött hozzánk Helén és csodát művelt velünk, mert a probléma nyilván nem a kutyákkal van, sajnos mi gazdik rontjuk el a dolgot legtöbbször. Azóta is tartja velünk a kapcsolatot, jó ajánlásai vannak bármilyen kutyás témával kapcsolatban, készségesen válaszol telefonon, visszaír. Szóval, ha helyzet van lehet rá számítani, a későbbiekben is. Mi nagyon örülünk, hogy megismertük és bátran ajánlom, ajánljuk mindenkinek.  - (Bogi, Lehel és persze Travis)

Törpetacskónkat kölyökként nagyon elkényeztettük, inkább úgy szerettük, mint egy babát. Fél évesen már komoly szeparációs szorongással küzdött. Ez az egyedül töltött időben egész napos ugatásban és lakberendezésben nyilvánult meg. Be kellett látnunk, hogy félreneveltük Bercit és szükségünk van segítségre, hogy tanulhassunk. Heléna többször is eljött hozzánk, megtanította hogyan kell viselkednünk, hogyan kell szólnunk a kutyához és ami a legfontosabb, megtanította hogyan kell úgy szeretnünk, hogy az számára is biztonságot nyújtó legyen. Helénához bármikor fordulhattunk, e-mailben is mindig ellátott jó tanácsokkal, hogy fejlődhessünk. Még 1200 kilométer távolságból, költözés után is a segítségünkre volt. Berci mára már boldog, kiegyensúlyozott tacskó, aki ugatás helyett már hosszú, pihentető alvással, a biztonság érzésével tölti napjait és ezért nem lehetünk elég hálásak.  - (Alexandra és Berci)

Heléna segítségét akkor kértem először, amikor Mackó kutyám hozzánk került. Az akkor 2 éves kutyának sajnos korábban sok szenvedést kellett átélnie, ezért sok megoldhatatlannak tűnő problémával érkezett. Nem mert tálból enni, bizonyos felületekre rálépni, rettegett az autótól, hangoktól. A kutyaszállító boxba nem lehetett berakni, mert bepánikolt és szétverte. A sétát még hírből sem ismerte. Nem kutya volt, hanem egy földhöz lapuló remegő szőrkupac. Az útmutatásnak, a kitartó gyakorlásnak és az otthon lévő többi kiegyensúlyozott kutyának köszönhetően ma már Maci is kutyus. :-) ...egy boldog házi kedvenc. Rendesen eszik, élvezi a szaladgálást a többi kutyával, a sétákat, szeret autózni, a kenneljébe vackolja be magát, ha a garázsban alszik. Az állatorvosnál a vizsgálatot nyugodtan fekve várja végig, úgy hogy az állatorvos két macskája ugrál az orra előtt. Persze még van hova fejlődnie, de ez is csak idő kérdése. Helénával azóta is tartom a kapcsolatot, nagy tapasztalata van, többször kértem már a véleményét. Mindig szívesen segít, tanácsai működnek.  - (Ildikó és Maci)

Első kutyásnak számítok abban az értelemben, hogy családtagként egyben lakótársam is lett a világ egyik legtüneményesebb törpe tacsija, Buborék. Hiába a sok utánajárás, olvasás, nem voltam teljesen tisztában egy kölyökkutya nevelésének nehézségével, így Bubi benti és kinti viselkedésében is kialakultak olyan megnyilvánulások (paragép lett), melyekkel nem boldogultam. A Helénnel való találkozásunk előtt két egymástól teljesen független és más-más megközelítéssel dolgozó kutyatrénerrel dolgoztunk együtt több hónapon keresztül. Volt látható fejlődés, de annyira látványos és élmény teli eredményt, mint a Helénnel történt első találkozás után tapasztaltam, nem éltem meg korábban. Lényegében 1-2 óra leforgása alatt, a rengeteg fontos és pontos kérdésnek, a kutyával koncentráltan töltött időnek és egyben Helén személyiségének is köszönhetően, olyan tűpontos, lényegre törő és teljes mértékben értelmezhető, gyakorlatban tökéletesen alkalmazható iránymutatást kaptam, amivel órák (!!!) leforgása alatt olyan változás mutatkozott Buborékon (és rajtam is), amit eddig csak Cesar Millan műsoraiban láttam. Pár nap leforgása alatt a benti problémák teljesen megszűntek, ami nem csak Bubinak, hanem nekem is meghozták a lelki békét. Még egy személyes találkozásunk volt, hogy Buborka kinti megnyilvánulásai is pontosabb felmérésre és kezelésre kerüljenek. Ez rágósabb falat volt, de ebben is megkaptuk azokat a vezérfonalakat, amikkel jelentős eredményeket érhettünk el végre. A tréning alatti gondoskodás és odafigyelés, amit tapasztaltam Helén részétől egyedülálló és példaértékű. Folyamatos írásos és telefonos kapcsolattartással segített és segít minket a mai napig, ha eddig nem tapasztalt kérdés merülne fel.  A gyakorlati eredményesség tehát teljes mértékben igazolta Helén szakértelmét, de ezen felül az Ő személyiségében volt meg az a plusz is, aminek hála bennem is helyére kerültek a dolgok. Sokkal biztos(abb) vagyok a dolgomban, ha Bubiról van szó, ami lényegében a harmonikus kutyáslét alapja és ez egyértelműen a Helénnel való közös munka eredménye, amiért kimondhatatlanul hálásak vagyunk Buborékkal.  - (Györgyi és Buborék)

Daisy kiskutyánk nem kívánt szaporulatként született és idegrendszeri problémával jött a világra. Kiválasztottuk őt fotó alapján, és kutyababa nézőben tett látogatásunkkor még nem láttuk, hogy "nincs minden rendben". Hazavittük 9 hetesen, második kiskutyának. Már első napokban éreztük, hogy ez a kiskutya más. Már pici baba korában megmutatkozott benne a félelem és a bizonytalanság, ami agresszióban mutatkozott meg. Ez a kicsi kutya képes volt hápogva, gágogva védeni magát, ha úgy gondolta, hogy veszélyben van (tőlünk, akik minden percben puszilgattuk legszívesebben). Ahogy telt az idő velünk kezdett teljesen szinte megbarátkozni, nem félni, de eljött az idő a szobatisztasága, az utcai sétára.....Itt folytatódtak a gondok. Az érzékeny idegrendszere miatt minden, ami idegen számára félelmetes (intenzívebben, mint ahogyan normális), az utcán való séta elkezdett rémálommá válni. Kezdtük Daisy foglalkozását a kutyasulival, de a helyzet utcán sem változott. Hiába tettünk meg mindent, voltunk türelmesek, próbáltuk odavinni emberekhez, hogy lássa minden rendben, nem működött. Mindent, ami vagy aki az utcán volt – ember, tárgy, bicajos és másik kutya- támadni, harapni akart. Stressz volt vele utcára menni, neki is és nekünk is. Ekkor kerestünk valakit, aki segíthet, mert ezt nem bírjuk így csinálni. Mivel Budapesten lakunk kertvárosban, van élet az utcákon és már kezdtünk azon gondolkodni, hogy keresünk vidéken Daisykének egy nyugodt helyet, mert ez így neki sem jó. Aztán szerencsére megtaláltuk Helénát és minden megváltozott. Már ekkor Daisy egy év körüli volt és végre elkezdődött a változás. Első alkalommal mikor Heléna eljött hozzánk, már Daisy rögtön szelídséget mutatott. Az idegenekkel MINDIG bizalmatlan és "agresszív"kiskutya olyat mutatott nekünk Heléna által, amitől fényt kaptunk. Van remény. Hihetetlen. Felmérte a kiskutyát, elmondta, hogy miket tartsunk be nála. Kaptunk rengeteg utcán gyakorlandó feladatot és megkezdődtek a rendszeres utcai és parkban való foglalkozások. Mi a városligetben gyakoroltunk sokat, ott voltak kutyások is, kicsik nagyok. Ideális terep szakértő kezei alatt a gyakorlásra. Nekem minden alkalommal görcsben volt a gyomrom, hogy mi lesz, mikor elengedi Daisyt a pórázról. Kinek fog nekimenni. De Heléna tudta mit csinál és sosem volt gond. Így segített nekünk, hogy lássuk, gyakorlással szépen tudjuk enyhíteni Daisy félelmét a külvilággal szemben. A lelki segítségen túl, hogy egy "reménytelen" helyzetből kiutat mutatott már első alkalommal, egészen a szakmai tudásán és kisugárzásán keresztül. A rengeteg otthoni és utcai gyakorlatokon át mára egy olyan kiskutyánk van, akit agilityzni tudjuk vinni, aki képes más kutyákkal játszani, és akivel elsétálunk idegen emberek mellett, bicajosok előtt. Daisy sosem lesz egy idegileg teljesen nyugodt kiskutya, de kezelhető és ő is és mi is boldogok vagyunk így. Ami Heléna nélkül nem tudtunk volna megoldani! Egyet sajnálok, hogy nem azonnal kerestük fel, mikor kezdtük látni, hogy valami más, mint kellene, hanem próbáltuk mi megoldani. Ma már nem várnék ennyit.  - (Szilvi és Daisy)

Helénát a második kutyusunk befogadása előtt ismertük meg, ami bár hirtelen jött, igyekeztünk a lehetőségekhez mérten tudatosan lebonyolítani. Sejtettük, hogy egy traumatizált kerti kutyus lakásba szoktatása és egy féltékeny természetű első ebbel való összeeresztése nem lesz zökkenőmentes, és ebben nem is tévedtünk. Két fontos célunk volt: a két kutyus közötti lehetséges konfliktusokat minimálisra csökkenteni és a jövevényt minél hamarabb megtanítani a lakásban élésre. Az első napokban nem tudott lépcsőn közlekedni, a parkettán szétcsúsztak a lábai, minden és mindenki zavarta. Helén érkezésével viszont minden megváltozott, leginkább persze mi, gazdik. Megtanított minket a falkában élés rejtelmeire, segített felállítani a határokat amiket igyekszünk betartatni és betartatni, és azóta is figyelemmel kíséri az életünket. Nagyon hálásak vagyunk neki mindenért és szívesen ajánljuk másoknak is!  - (Réka, Ákos, Mormi és Pocó)

Sallynek hosszú idő óta fennálló szeparációs szorongása volt. Sok mindent kipróbáltunk és a létező összes hibát el követtük, mire rátaláltunk Helénre az interneten. 1 találkozó/felmérés alapján megkaptuk Sallyhez a "használati utasítást" :) A feladatokat naponta többször is gyakoroltuk és így, egy hét alatt egy kiegyensúlyozott és NYUGODT kutyánk lett! Sajnos tudtuk, hogy előttünk áll egy költözés és Helén felkészített minket, hogy valószínűleg újra elő fog jönni a szeparációs szorongás. Ez sajnos így is lett. A feladatokat újra átvettük és végig "fogta a kezem" és segített h minden újra a régi legyen. Másodjára kicsit több időbe telt ugyan, de sikerült! Megint megcsináltuk és azóta is falkavezér tudtam maradni. Ezt játékos feladatokkal naponta erősítem, hogy Sally továbbra is boldog, nyugodt és kiegyensúlyozott maradjon. Köszönjük a rengeteg segítséget! Mindenkinek nagyon jó szívvel ajánlom!  - (Zsuzsi és Sally)

Lina egy bántalmazó gazditól került hozzánk másfél évesen. Pozitív tapasztalatok híján nagyon félt az ismeretlen emberektől. Pár alkalommal találkoztunk veled és Lina lazább lett, én pedig magabiztosabban viselkedtem vele. Köszönöm neked!  - (Brigi és Lina)

Vidéken az élet kutya nélkül olyan, mint az étel só nélkül, szinte elképzelhetetlen. Így volt ez nálunk is, a szüleim, amikor a körülmények engedték, mindig tartottak kutyát. A gyermekeim, akik ifjúkoruk javát a vidéki nagyszülőknél töltötték nagy boldogsággal szeretgették, húzták-nyúzták az aktuális házőrzőt. Aztán úgy alakult az élet, hogy elmaradt az ember legjobb barátjának a jelenléte a vidéki házunkban s közben a gyermekeink is lassacskán megérkeztek a felnőttkorba. Ekkor már évek óta nem volt kutya a háznál, a budapesti életbe, a sokfelé rohanásba valahogy nem fért bele. Ebbe az alaphelyzetbe került végül a mi igazi első kutyánk. Nem mondom, hogy Pumpi örökbefogadásának a terve, majd a megvalósítása teljesen tervezetlenül vagy felelőtlenül történt, hiszen családilag megegyeztünk, megbeszéltük, utána olvastunk, rágugliztunk a témára, kértünk tanácsot különböző kutyás ismerősöktől. Egyszóval igyekeztünk felkészülni rá. Így utólag azt kell mondanom, hogy mégis teljesen mezítlábasok voltunk. Nem értettük őt, a viselkedését nem tudtuk jól olvasni s a nehézségek után loholtunk s romeltakarítottunk. Az időt, energiát megkapta tőlünk, de a tudásunk nem volt kellőképpen biztos és árnyalt ahhoz, hogy a Pumpi biztonságban érezze magát mellettünk. Sétáltunk minden nap vele, vagyis inkább loholtunk utána. Kapott finom falatokat, amit fél perc alatt tüntetett el, de az emésztésével láthatóan és érezhetően nem volt minden rendben. Kapott játékokat, mégis a szőnyeg, meg a párna volt az inspiráló rágni váló a szemében. Sokat volt mellettünk, mégis hajnali négykor ugatásával jelezte, hogy „hiányzunk neki”. A velünk mindig barátságos kutya egy idő után kezelhetetlen ugatógéppé változott, amikor bárki szeretett volna bejutni a házunkba. A mai napig hálás vagyok annak a gazdinak, aki megadta Helén telefonszámát. Elég elkeseredett állapotban hívtam fel, addigra úgy éreztük, hogy az életünk nagy része a kutyáról szól,mégsem komfortos az együttélés vele. Elkezdtük a közös munkát, s már az első találkozás után minőségibb lett sok dolog, ami addig káoszosnak érződött. Mára Pumpi megtanult nyugodtan sétálni, tömegközlekedéssel utazni, más kutyákkal jól együtt játszani s közben ránk figyelni. Már el merjük engedni nyitottabb térben, mert mindig visszajön. Láthatóan érti a szabályokat s mi is megtanultuk, hogy mit kell hangsúlyosan és következetesen engedni, vagy tiltani. Több alkalommal találkoztunk Helénnel, mindig kaptunk új tananyagot, ott tanít bennünket, ahol mi éppen tartunk, teljesen ránk szabja a segítséget. Olyan módszereket mond és mutat meg, amiket könnyű elfogadni, mert humánus és állatbarát. Óriási a szaktudása, ő maga pedig kellőképpen határozott és nagyon kedves. Bár még bőven van feladatunk, az élet Pumpival nagyot változott. Helén segítségével sokat tanulunk róla és magunkról.  - (Ecser család és Pumpi)

Van egy kiskutyám, aki négy éve teszi boldoggá minden egyes napom. Lehetett volna még boldogabb is, csak hogy ő egy kis igazi vérmes kis fickó. Sétálni csak úgy tudtunk, hogy kerestem olyan helyeket, ahol lehetőleg kevés emberrel találkozunk, mert mindenkit támadott. Próbáltam több kutya iskolát, de sajnos nem járt eredménnyel. Keresgéltem az interneten, hogy mit tehetnék még. És hála Istennek ott találtam rá Tósoki Helénre. Felkerestem a problémámmal, nagyon kedves és segítőkész volt. Találkozásunkkor, egy parkolóban találkoztunk, és soha nem felejtem el, "én kiszálltam a kocsiból és bemutatkozás után ő így szólt: "Én most beülök Radarhoz”. Erre én: „Jaj ne! Harap!!!" És ő beült a kutyámhoz az autóba, és az én kiskutyám mintha észre sem vette volna, semmit nem csinált. Én csak álltam és nem akartam hinni a szememnek. Mikor ő fogta a pórázt, a kutya teljesen nyugodt volt. Helén elmagyarázott, és megmutatott nekem mindent, mit nem csinálok jól. Nagyon sok dolgot tudtam meg a kutyám és az én kapcsolatomról. Radar már szinte találkozásunk másnapján teljesen más volt. Sokkal kezelhetőbb, és én is sokkal magabiztosabb lettem. Borzasztó hálás vagyok Helénnek!! Csak ajánlani tudom mindenkinek, forduljatok hozzá bizalommal!!! Nekünk megváltoztatta az életünket, örök hálám neki.  - (Bogi és Radar)

Mindig kutyussal éltem, de egyszerre 2 kis yorki kölyökkel nem. 6 hónapos korukban segítséget kértem Aminához és Lorinhoz Helénától, akire a neten találtam rá. Mivel sokat dolgozom és egyedüli gazdi vagyok féltem hogy kialakul náluk a szeparációs szorongás, hiszen sokat rosszalkodtak, pelust téptek és nem igazán fogadták el hogy én vagyok a főnök. Be kellett látnom én is segítségre szorulok, mint gazdi. Szükség volt arra, hogy megértsem mi igazán jó a kutyusaimnak. Hogyan tudunk mi igy 3an együtt élni. Megtanultuk hogyan tudom itthon hagyni őket úgy, hogy tudják, visszajövök. Megtanultuk hogyan kell bárkit fogadni ha valaki érkezik. Hogyan sétálunk hogyan oldjuk meg a feladatokat, hogyan tudok én lenni a falkavezér. Heléna megtanított arra, hogy tudok "kutyául" is beszélni, határozott lenni. Mikor minek van itt az ideje. Ha bármi kérdésem van kérdezhetek tanácsot kapok a mai napig, kutyusaim elmúltak már 2 évesek. Segítőkész, türelmes, igazán szépen és határozottan bánik a kutyusaimmal és velem is! Nagyon jó szakember. Bátran ajánlom mindenkinek! köszönjük Heléna!  - (Kriszta, Amina és Lorin)

Kisbabánk hazaérkezését követően döbbentünk rá, hogy két tacsinkat, Joyt és Luckyt majom szeretettel neveltük, illetve hagytuk felnőni. Azt hittük, hogy akkor boldogok, ha mindig velünk vannak és szinte mindent megengedünk nekik. A rohanó élet mellett nem fordítottunk kellő figyelmet a napi rutin és szabályok felállítására, ami miatt a fejünkre nőttek. Netes böngészés alapján véletlenszerűen találtunk Helénre, akiről a honlapja alapján úgy gondoltuk, hogy nemcsak a kutyák mindennapjait ismeri, de a lelkét is. Kis családtagjaink számára tökéletes trénert találtunk, aki kedves szeretettel ám kellő határozottsággal mutatta meg az első lépéseket. Sokat fejlődött Joy és Lucky, az együttélés jóval kellemesebbé vált, elfelejtették a régi kis trükköket. Köszönjük a szívből jövő munkáját, szeretettel ajánljuk minden kutya barátnak! - (Andi, Joy és Lucky)

Nagyon elégedettek voltunk a traininggel, már egy alkalom (és természetesen a mindennapos  gyakorlás után is  jelentős javulás volt látható Minin. Helén szakértelme megkérdőjelezhetetlen, és nagyon jó látni azt is, mennyire szereti az állatokat. Módszerei könnyen követhetőek és kedvesek. - (Lili, Ricsi és Mini)